A központi kompozíció ereje a szimmetriában rejlik. A téma a kép mértani közepén helyezkedik el, ami nyugalmat és stabilitást sugároz. Ideális építészethez és formális portrékhoz.
A témát egy függőleges és egy vízszintes elem keretezi, gyakran nagy negatív térrel kiegészítve. Ez a forma kontextust teremt és vezeti a tekintetet anélkül, hogy elnyomná a fő témát.
Dinamikus kompozíció, amely átlós vonalakra épít. A témákat a háromszögek csúcsainál vagy az átlók mentén helyezzük el, ezzel feszültséget és mozgást viszünk a képbe.
Más néven keret a keretben (Frame within a Frame). Az előtér elemei természetes mélységet adnak, és a világosabb háttérben lévő főtéma felé irányítják a néző fókuszát.
A kanyargós vonalak (folyó, út, emberi test) lágyan vezetik végig a szemet a képen. Ez a forma kecsességet sugall és összeköti az előteret a háttérrel.
A Fibonacci-sorozaton alapuló arányrendszer. A spirál a kép széléről indulva vezeti a szemet a fókuszpont felé, organikus és harmonikus egyensúlyt teremtve.
A vonalak egy közös enyészpontba futnak össze. Ez a technika rendkívül erős mélységérzetet ad, és drámai módon szippantja a néző tekintetét a kép központjába.
A háromszög alakú elrendezés széles alapja stabilitást, a csúcsa pedig hierarchiát fejez ki. Klasszikus technika csoportképeknél és épületek fotózásánál.
A képmezőt kilenc egyenlő részre osztjuk. A fő témát az osztóvonalakra vagy azok metszéspontjaiba helyezzük, ami sokkal természetesebb hatást kelt, mint a középponti elhelyezés.
A minimalizmus alapja. A téma körül hagyott nagy, üres tér (levegő, sötétség) kiemeli a főtémát, és gyakran magányt, nyugalmat vagy elszigeteltséget sugall.
Az ismétlődő formák (ablakok, oszlopok, textúrák) vizuális ritmust teremtenek. A szem szereti a rendszert, de a minta szándékos megtörése is erős fókuszpontot hozhat létre.
Pszichológiai tény, hogy a páratlan számú elemek (pl. 3 vagy 5) vizuálisan izgalmasabbak és természetesebbek az agy számára, mint a páros, statikus elrendezések.
A "Fill the Frame" technika lényege, hogy közel lépünk, és kizárunk minden zavaró hátteret. A téma teljesen uralja a képet, intimitást és maximális részletgazdagságot eredményezve.
Két egymással kontrasztban álló elem (pl. régi/új, természet/beton, sötét/világos) egymás mellé helyezése. Ez a technika erős vizuális történetet mesél el az összehasonlítás révén.
Különösen tájképeknél fontos: egy érdekes objektum elhelyezése közvetlenül a kamera előtt mélységet és 3D hatást ad a képnek, összekötve a nézőt a távoli háttérrel.
A kamera szándékos megdöntése a vízszintes tengelyhez képest. Ez a technika feszültséget, instabilitást, zavarodottságot vagy dinamikus mozgást érzékeltet.
A téma kiemelése a környezetéből kis mélységélesség (elmosott háttér) vagy megvilágítás segítségével. A néző szeme így kénytelen kizárólag a fókuszban lévő alanyra koncentrálni.